Dairy cow feeding
Takarmányozás és egészség: új módszerek a tejelő tehenek termelésének maximalizálására
Geert Vertenten, DVM, PhD, az Elanco Animal Health tejtermelési szaktanácsadója
A közelmúltban Svédországban megrendezett 15. ICPD konferencián [15. Nemzetközi Konferencia a Haszonállatok Termelési Betegségeiről] sok előadás és vita fókuszpontjában az állt, hogy a takarmányozás hatásainak alaposabb megismerése hogyan járulhat hozzá a tejelő szarvasmarhák termelékenységének maximalizálásához. Egyértelműen léteznek olyan új stratégiák és technikák, melyek megváltoztathatják az általános hozzáállást a takarmányozáshoz és az állomány-egészségügyhöz.
Ezzel a jövőképpel azonosulva az Elanco arra törekszik, hogy javítsa a tejtermelő állományok egészségét és ezáltal növelje az állatok hasznos élettartamát és termelését. Ebben a cikkben Geert Vertenten (az Elanco Animal Health szaktanácsadója) a 2013-as ICPD konferencián elhangzott előadások alapján néhány olyan kulcsszempontot tekint át, melyek javíthatják a tejtermelő állományok takarmányozásával és állomány-egészségügyével kapcsolatos jövőképünket.
A stressz és a takarmányozás
A nem megfelelő takarmányozást már régen az élettani stressz okának tekintik. Az akut stressz „előkészíti” az immunrendszert, míg a krónikus stressz kedvezőtlenül hat az immunitásra. A stressz idején felszabaduló kortizol nem csak a növekedést és a szaporodást befolyásolja hátrányosan, hanem a szénhidrát- és fehérje-anyagcserét is megváltoztathatja, és kedvezőtlenül hathat a takarmányértékesítésre.
Míg az utóbbi években a szerzett immunitás állt a figyelem középpontjában, ma már vannak olyan jelek, amelyek a természetes (veleszületett) immunitás iránti fokozódó érdeklődésre utalnak. A konferencia egyik előadója például így fogalmazott: „Mivel a veleszületett immunitás jelenti az első védelmi vonalat, a stresszhormonok veleszületett immunitásra gyakorolt hatásainak jobb megismerése nagy lehetőséget kínál a haszonállatok egészségének és – végső soron – termelésének javítása szempontjából”.1
Az immunrendszer teljes értékű működéséhez szükség van a természetes immunitásra. A veleszületett immunitást befolyásolhatják a hormonok, a stressz és a tápláltsági állapot. A stresszre adott reakciók egyedenként is változnak, sőt még a genetikailag hasonló egyedek között is különbségek lehetnek azokban. A stressz és az immunitás közötti összefüggések azonban nem annyira egyszerűek, mint amilyennek azt korábban feltételezték a „harcolj vagy menekülj” válaszreakció leírásaiban. A kutatóknak sikerült megállapítaniuk, hogy a katekolaminok és a kortizol felszabadulásával járó stresszreakciók meggátolhatják a természetes immunitás túlstimulálását, miközben „felkészítik” a humorális immunválaszt arra, hogy továbbra is megfelelő immunvédelmet nyújtson.
A halolajakról és a krómról egyaránt leírták, hogy potenciális immunmodulátorok. Egy halolajjal kiegészített takarmánnyal etetett sertések csökkent mértékű kortizolválasszal reagáltak az endotoxin-kezelésre. A halolajjal kiegészített takarmányt fogyasztó sertésekben a gyulladáskeltő citokinek – különösen a tumor nekrózis faktor-alfa – szintje is alacsonyabb volt, mint a kontroll táppal etetettekben. Stressz során a króm kiürül a szervezetből a fokozott mobilizáció és a vizelettel történő, glükózanyagcserével kapcsolatos krómveszteség következtében. Beszámoltak arról, hogy a krómkiegészítés javítja a testtömeg-gyarapodást és a takarmányértékesítést. Borjak esetében a krómkiegészítéssel összefüggésben a vérsavó IgM- és IgG-koncentrációinak emelkedését és az akut fázis fehérje válasz erősödését figyelték meg, ami arra utal, hogy ilyen stratégiák alkalmazásával elő lehet segíteni a heveny fertőzéseket követő gyógyulást.
A jövő mérési módszerei
Lehet, hogy a „metabolomika” a tejtermelésben dolgozók közül sokak számára új szó, de azt várhatóan nagyon sokszor fogjuk hallani a jövőben. A metabolomika a metabolitokat (anyagcsere-termékeket) érintő vegyi folyamatok tudományos vizsgálata, és lehetővé teszi a tudósok számára, hogy biomarkereket azonosítsanak és mérjenek a vérben és a tejben. A tej egyértelműen könnyen hozzáférhető folyadék a tejelő tehén anyagforgalmi státuszának vizsgálatára. Tekintettel az átmeneti (ellés körüli) időszakban kialakuló negatív energiamérleg negatív hatásaira és jelentős anyagforgalmi következményeire, új értékmérők és mérési módszerek kidolgozása forradalmasíthatja az állomány-egészségügyhöz való hozzáállásunkat, és korai beavatkozásokat tehet lehetővé a teljesítmény szinten tartása érdekében.
Egy Észtországban végzett vizsgálat a tej tömegspektrometriás vizsgálata alapján olyan potenciális biomarkereket tárt fel, amelyek összefüggést mutatnak olyan kulcsfontosságú mutatókkal, mint a vérben mérhető szabad zsírsavak (nem eszterifikált zsírsavak, NEFA) és béta-hidroxibutirát (BHBA) koncentrációja, valamint a vér zsír/fehérje aránya.2 Ezekkel a kis molekulasúlyú biomarkerekkel pontosan leírható a tejelő tehenek negatív energiamérlege, és segítségükkel végső soron meghatározható lesz az energiahiányos állapot mélypontja és időtartama az átmeneti időszakban és annak környékén.
Ha közelebbről szemügyre vesszük a tej zsír/fehérje arányát, azt látjuk, hogy a leírások szerint az 1,2 és 1,4 közötti arány az „ideális”, mivel ez a tejelő tehén pozitív energiamérlegére utal.3 Az ennél magasabb értékek a ketózis irányába történő elmozdulásra utalhatnak, az 1,1 alatti arány pedig a leggyakrabban bendőacidózis következménye. A bendő csökkent pH-ja a tej zsírsavösszetételének megváltozásával is összefüggésben áll. Csaknem 100 korai laktációban lévő tejelő tehéntől vettek mintát, és a tej alacsony zsír/fehérje arányát mutató tehenekben a szubakut bendőacidózisra jellemző zsírsavkoncentrációkat találtak. Azt feltételezik, hogy a tej alacsony zsír/fehérje arányát mutató tehenekben a szubakut acidózissal összefüggő anyagforgalmi változások fordulnak elő, melyek a bendő pH-ját csökkentő takarmányfelvételi viselkedés egyedi különbségeivel állnak kapcsolatban.
Ha egy lépéssel továbbvisszük a tejnek a tápláltsági állapot értékelésére való alkalmazását, e módszerrel az ásványianyag-ellátottsági állapot is pontosan ellenőrizhető. Az elegytej szelénkoncentrációi jó korrelációt mutatnak a vérsavóban mérhető szelénszintekkel, és jól tükrözik az antioxidáns állapotot. A jód a pajzsmirigy-metabolizmusban szerepet játszó kulcsfontosságú ásványi anyag. A naponta felvett jód 30%-a kiürül a bélsárral, a vizelettel és a tejjel, ezért nagyon lényeges, hogy pontosan ismerjük az állomány e fontos ásványi anyaggal való ellátottsági állapotát. Az egyes tehenek és az állományok közötti különbségeket 42 gazdaságban vizsgálták, egy 10 napos időszakban végzett háromszori mintavétellel, és több mint 1000 gazdaságban vettek mintát, hogy meghatározzák az elegytej szelén- és jódtartalmát.4 Míg a minták több mint 60%-ának szelén- és jódtartalma a normál tartományba esett, csak a minták 3%-a volt túl alacsony vagy túl magas szelén- vagy jódtartalmúnak minősíthető. A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy az elegytejben mérhető koncentrációk meghatározásával értékes információk nyerhetők e fontos tápanyagok takarmánnyal való felvételéről, és rámutattak, hogy a koncentrációk tekintetében jelentős különbségek vannak.
Állományszintű kontra egyedi mérések
Korábban a takarmányozási fejlesztések mindig a tápanyagszükséglet kielégítésére és a takarmányozás termelésnövelési célú felhasználására összpontosítottak. A konferencián kibontakozó kép alapján a gazdálkodók most várhatóan egy olyan megközelítés felé történő elmozdulást fognak tapasztalni, amely az egyedi állatok státuszát méri és potenciálisan „egyedre szabottabb” takarmányozási programokat állít össze a tényleges tápanyag-ellátottsági állapot alapján. Egyre szélesebb körben felismerik, hogy a tápanyagegyensúlyt megváltoztathatják az olyan tényezők, mint az evési viselkedés és a különféle behatásokra – például a stresszre – adott egyedi válaszreakciók. Az állomány mint teljes egység javításának lehetősége még mindig fennáll, de az egy adott állományon belüli egyedeknek az állomány összteljesítményéhez való hozzájárulása a jövőben nagyobb figyelmet kap majd. Figyelembe véve, hogy egy állományban gyakran a legjobb teljesítményt nyújtó állategyedek vannak kitéve a legnagyobb élettani és takarmányozási stressznek, úgy tűnik, hogy a fenti stratégia ígéretes eredményeket adhat. Az egyes biomarkerek megfizethető tesztekkel való vizsgálata valószínűleg fontos szerepet játszik majd ebben az egyedorientáltabb megközelítés felé történő elmozdulásban.
Irodalom
1. INTERACTIONS AMONG STRESS, IMMUNOLOGY AND NUTRITION [A STRESSZ, AZ IMMUNOLÓGIA ÉS A TAKARMÁNYOZÁS KÖZÖTTI KÖLCSÖNHATÁSOK]. Jeffery A. Carroll and Nicole C. Burdick Sanchez, 15th International Conference on Production Diseases in Farm Animals 2013 [15. Nemzetközi Konferencia a Haszonállatok Termelési Betegségeiről 2013].
2. METABOLOMICS AS A NOVEL TOOL FOR ENERGY BALANCE INDICATION OF DAIRY COWS [A METABOLOMIKA MINT ÚJ ESZKÖZ A TEJELŐ TEHENEK ENERGIAFORGALMI EGYENSÚLYÁNAK JELZÉSÉRE]. Ilves A., Harzia H., Ling K., Kaart T., Soomets U., Kilk K. and Ots M., 15th International Conference on Production Diseases in Farm Animals 2013 [15. Nemzetközi Konferencia a Haszonállatok Termelési Betegségeiről 2013].
3. FAT PROTEIN RATIO AS A TOOL TO MONITOR DAIRY COW METABOLISM [A ZSÍR/FEHÉRJE ARÁNY MINT ESZKÖZ A TEJELŐ TEHENEK ANYAGFORGALMÁNAK ELLENŐRZÉSÉRE]. Comino L., Righi F., Quarantelli A., Coppa M., Gorrieri F., Tabacco E. and Borreani G., 15th International Conference on Production Diseases in Farm Animals 2013 [15. Nemzetközi Konferencia a Haszonállatok Termelési Betegségeiről 2013].
4. SELENIUM AND IODINE IN BULK MILK AS POSSIBLE INDICATORS OF UPTAKE AND HERD HEALTH [AZ ELEGYTEJ SZELÉN- ÉS JÓDTARTALMA MINT A SZELÉN- ÉS JÓDFELVÉTEL ÉS AZ ÁLLOMÁNYEGÉSZSÉG LEHETSÉGES INDIKÁTORAI]. Counotte G., Veling J., Muskens J., Zantinge S. and Drift S. vd., 15th International Conference on Production Diseases in Farm Animals 2013 [15. Nemzetközi Konferencia a Haszonállatok Termelési Betegségeiről 2013].
